Karácsonyi Kutyás Vásár, azaz szocializáció tetőfoka :D

Igen, igyekszem mindenhova a Kisasszonyt magammal cipelni, főleg, ha kutyás eseményeken veszek részt, mint obedience edzés Halásztelken vagy épp egy Kutyás Karácsonyi Vásár a Hajógyárin. :)

Na, attól nem kell félni, hogy Annika túlképzett lesz a jövendőbeli Gazdinak, én maradok annál az elvemnél, hogy nem avatkozok tanítási folyamataiba, mert hiszem, hogy ezt a jövendőbeli Gazdinak kell elsajátítani, együtt végigjárni a tanítás rögös útját. Kaptam emiatt hideget, meleget, de így gondolom.

Példának okáért most láttam, hogy Annika Gazdája, ha Budapest környékén lakik, kapna ingyen egy váci tanfolyamot. Nagyszerű felajánlás, na itt vagy más kutyaiskolásban kell megtapasztalni a kutyák melletti Gazdára hallgatás fogalmát a KisCsajnak!! :)

Obedinece előtti pörgésben nagyon meg voltam elégedve a foxival. Mindenkivel kapcsolatban érdeklődését fejezte ki, de azt is megengedte, hogy mások is érdeklődjenek iránta. Pl April, egy hovi szuka rá is mancsolt, amit pl az én kutyám hörgéssel viszonozna (hozzáteszem számomra elfogadottan joggal! :) ), Annika csak odébb kocogott. És nem kell félteni, mert korábbi alkalommal kutyák tudtára adta jelenlétét és személyes terének meglétét. Nincs is ezzel semmi baj, addig amíg az én kontrollom alatt történik mindez, és jogosan. De azért kölyökre ne mordoljunk, ezt 3 hete meg is beszéltük Annikával. Azóta nincs ezzel gond. 

Most azért leszögezném, hogy a Annika kommunikációja gyönyörű, makulátlan tiszta. Nem mordul fel önkéntelenül, csak azzal volt a gond, hogy a kölyöknek óvatosabban is meg lehet mondani a tutit. De 5 kutya jelenlétében csodásan, minden gond nélkül viselkedett!! Múlt hétvégén kimondottan. Akkor volt ez a rápacsis eset...

Én tátottam a számat, elképedtem, hisz bevallom rosszabbra számítottam. Pesszimista lennék, nem igazán inkább realista, itthon, Soltvadkerten két goldin és a saját kutyámon kívül nem sok kutyával találkozott, akik nem a kerítésen keresztül akarták megenni. Óvatoskodóan álltam mindezek elé :D

Obedience edzésünk után repültünk a Karácsonyi Kutyás Vásár színhelyére, ahol még több kutya várt minket. Jamiet elengedtem, aki teljesítette kankötelezettségeit (szukák szaglászása, pisilgetés :/ ), de Annika nálam maradt. Jött vehemens kan, jött hörcsögmódjára berobbanó csivi, francia bullka, de Annika ráadásul pórázon!!!! remekül viselte mindezt. 

Pedig még külön gáz helyzetekbe is hoztam!! :P Bementünk a sűrűbe, az árusokhoz, ahol sok kutya, ember mászkált. Itt is jól vizsgázott... 

Most mit mondjak, elcsépelten hangozna, hogy álomkutya, nem? Pedig az, úgy látszik ideiglenes honba álomkutyák kerülnek csak. 

Lentebb találtok pár képet rólunk, amiért köszönet Magos Juditnak, Sasvári Ildinek:

Kedvenc képem!!! :)

Hegyek réme :)

Nem mindig kell komolyan venni  a teljes címet ám!! Itt a réme kifejezést pl. :) Hegyet mászni voltunk a Hármashatár hegynél, amit mondhatom mindkét kutya nagyon élvezett. Annika végig 2 méteres pórázon, míg Jamm elengedve tartotta velünk az iramot. 

Gyönyörűen jött velünk Annika, nem zavarta a nézelődésben a póráz, és hamar megszokta azt is, hogy ha megközölünk egy fát, akkor biza neki kell tekeregni, mert én nem fogok. :) Ezt egy párszor eljátszottuk, aztán már igazodott hozzám, még jó... :P

Simán ment a csúszós agyagos földön, igaz a lábából ki kellett szednem párszor az agyagot, de azt is szépen jelezte, felemelte a hátsó lábát. Azaz maga nyelvén leadta a segélyjelzést. Miután kikotortuk, ő is kotort előre :)

Meg sem kottyantak neki a "hegyek", azaz a köves kiugró részek, amiket láttok majd a képeken, oda saját maga szökellt fel, miután magammal és kajával is felcsalogattam. Nálam nem erőszak a disznótor sem a fotózás... :)

3,5 km 400 méteres emelkedővel, már nem tudom mennyi idő alatt, naná miattam nem tudtunk kellőképp haladni, de ezt én be is vállalom, basszus alföldi gyerek volnék én!!! :D

Vadászat, képzeljétek el, nem igazán volt vadászni valója. Jó, azért lehetett látni, hogy figyel, füleit nagyon sokat mozgatta, de egy darab leguruló kavics keltette fel igazán a figyelmét és egyben vadászösztönét... :) :) :)

Kutyák, emberek = pipa!!! Minden szembejövő nagy vizsla, szetter, labrador, aki igazán hebrencs volt!!! se izgatta, kölcsönös körbeszaglászás után a Kisasszony mindig megindult felém. Volt amikor leült, mert a másik ismétlem NAGYOBB, IDIÓTÁBB kutya szagolgatta a hátsóját, ő csak leült és nézett rám. Gyerekek rikácsolása is pipa, jó azért megindult feléjük, de én ezt érdeklődésnek tudtam be, és tudom be máig. Bár ezt mindenképp szeretném letesztelni Testvérem Gyerekei segítségével.

Szóval a Hölgy túrázásra alkalmas! Én csak pórázon sétáltattam, azért mindent én sem szeretnék bevállalni, bár nagyon szépen letiltható, de ezt ösztönök előtörésénél nem alkalmaznám... ez a Te feladatod lesz Kedves Gazdi! :D
Akkor jöjjön pár kép, ahol szerintem gyönyörű a kis pöttyedék!!

Helyzetjelentés Annika módra

A világért sem szeretnélek Benneteket Annika sztorik nélkül hagyni, sőt. Az lenne a jó, ha valaki eme blog által szeretne bele. Szóval csapjunk a lovak közé!

Azon felül, hogy imádom a kishölgyet és fura olyannyira a jelleme, hogy nagyon nyugodt, aminek már ugye hangot is adtam korábban. De foxi, hisz uralkodó nála a "foxigén", hogy ez milyen hülyén hangzik, nem? :P Most jöjjön kicsit a nyugodt foxi énéről a beszámoló:

Az elmúlt héten nagyon sokat voltak egyedül. A kanapé szőrtelen maradt, amiből arra következtetek első sorban, hogy nem jött fel, bár lehet, hogy óriási takarítási trükktára van, amit még nem sikerült bemutatnia. A ház épségben maradt, még a pokrócok is, pedig azt lehetne rágni. Egy, Jamie kosarában található bélést kezdett meg, de azt már Mazsol is elkezdte kirámolni. Azaz már volt rajta lyuk. Egy erős rászólás után ismét a Kishölgy üzemmódra váltott. :) 

Játék terén, egyre inkább kinyílik, aminek nagyon örülök, a két kutya nem játszik egymással, gondolom mindketten erős jellemek. Mondjuk Jamie nagyon nem is tud mással, bár Mazsollal korábban játszottak, még a nyakát is harapdálta, Annikát talán vetélytársnak gondolja, amire indokot adhat, hogy azért a hölgy párszor bevédte Jamm elől a helyét. 

Ja, és költöző madarat játszik, ugyanis befoglalta Jamie fekhelyét, és ott durmol egész éjszaka. Ő nem menetelő, mint Jamm, csak horkol. :) De azt nagyon :)

A kicsiny falkánkba abszolút beilleszkedett, most már nem akar elkísérni mindenhova a házban, hisz tudja visszajövök. :) Küszöbszabályt nem alkottam, nem láttam neki értelmét, nem lesz velünk olyan sokat, hogy zavarna a topogása, megjelenése a folyosó ruházati szekciójában. 

Jelez, igen jelez nekem, hogy valaki jött, hogy tüsszentett a szomszéd, jaaaa nem az kőkemény morgás volt! :)  :P Érdekes volt mindenesetre, mert morogni nem hallottam még semmire, senkire, jóóó játék közben, de az normális. Biztos valami rossz emlék, kapcsolat. 

Postást nem szereti, Édesanyámék házánál rendszeres ugatérozó, mit kell annak a postásnak pont akkor arra jönnie? :) 

Mindenki szívébe belopja magát amúgy, van olyan csomagfutárunk, aki már keresi a kis foxit az irodában! :) Hamarosan a hétvégénkről is beszámolok, csak győzzétek kivárni... :P

Addig is szerelmesedjetek bele :)

A vizes nap - 2013.11.20.

Igen, ezt a napot a víznek szenteltük több szempontból is. 

Reggel kimentünk a Vadkerti-tóhoz, hogy kicsit körbenézzünk ott is. Annika magához képest is sok időt töltött a nedves rövid füvön. Igen ez nagy szám, mert a Kisasszony nagyon szereti inkább a betont használni sétára, aztán dologelvégzés közel a betonhoz. :)

Na itt a tón nem volt beton, csak sétány, ami kavicsos, az annyira nem tetszett neki, meg a tón található néhány madár is, akik a parton koslatnak. Szóval a homokban akadt némi incsifncsi illatmaradvány, ami foxikát arra késztette, hogy magát meghazudtolóan pásztázza orrával a partot és a füvet :) Amúgy tetszett neki a környezet, annyira sajnálom, hogy nem engedhetem el, de nem akarok kockáztatni, sajnos a strand nincs körbekerítve, pedig úgy elengedném már egy nagyobb biztonságos területen. Így csak pórázon nézegeti Jamiet, aki cikázik jobbra balra. Pár kép egy boldog foxiról. :)

Partszakaszt pásztázva 

Az a fej *_*

:) Foxi-foxi figyeltető szavamra reagálva :)

Csak mert imádom ezt a beállást!

Hangulatból jeles számomra ez a kép!

Várakozva 

Csak mert gyönyörű, és tünemény

A nagyon okos fejszerkezet :)

Aztán a munkahelyi pihi mellett, amit mellesleg nagyon szuperül végig durmolva vagy épp nyugodtan sétálgatva teljesített, hazaérve csaptunk ismét egy nagy játszást. Labdázás, húzóckodás ezerrel, ÉS!!!!!! egyre többet hozza nekem oda a játékokat!!!! Tudjátok mennyire örülök ennek??? Hozza a kötelet, hogy húzzam, persze morog ezerrel, de hadd morogjon, játékból csinálja. :) A labdát is kétszer már a kezembe adta, azaz engedett a labda fogásán, amikor érezte az ujjaim súlyát a lasztin, és elengedte!!! ÁÁÁÁ, komolyan a fellegekben vagyok ilyenkor, Mazsolnál is nagy nehezen jutottunk el odáig, hogy ne a másik irányba szaladjon el vele, hanem felém, vagy épp hozzám. Erre itt van egy okos, tündér lányka, aki már a 3. napján hozza nekem a hőn imádott játékokat. :) Csipogókat eltettem, mert azok meghalnának fogai között, de lehet beugrunk a helyi állateledeleshez nézni valami strapás műanyag csipogót, amivel játszhat felügyeletem mellett. :)

Aztán jött a hideg zuhany, akarom mondani meleg, mert Annika fürcsizni készült. Kétszer samponoztam be Jamie spéci samponjával, szóval most már show kvalitású szőre van :) Nagyon sokat dörzsöltem, mert korábban megfigyeltük, hogy a bőre is koszos. Szóval kétszeri átmosásra volt szükség. Féltem picit hogy fog reagálni erre az egész fürdés témára. A Kisasszony állt bent a tusolóban és meg sem moccant, csak ha én mozgattam, de nem az a tipikus lefagyás volt, amit terriereknél láttam. Mintha tudta volna, hogy most mi van, lesz, történik. Erről nem készült dokumentáció, mert igyekeztem minél gyorsabban letudni ezt az egészet, meg ne fázzon. Ahogy kiengedtem, megrázta magát és végigdörzsölte magát a falon a kád oldalán. :) Jót mosolyogtam rajta, aztán sikerült befognom és megtöröltem, de már ment volna ki, mondtam jól van szárítkozz magad módján. Itt van róla egy videó.

Katt a LINK-re a megtekintéshez :)

Aztán hoztam a hajszárítót, na ez a zaj annyira már nem tetszett neki, de mondtam valamit valamiért, szóval maradjon nyugton és akkor gyorsan megszárad, nem volt nagy ellenkezés, de azért a fejét látványosan a másik irányba forgatta mindig. :) Még dobáltunk pár lasztit aztán begubózott a helyére, én meg betakargattam és reggelig így is maradt. Szóval van egy tiszta jó illatú Annikám, aki Jamie szerint is jó illatú, hisz ismét nagy udvarlásba kezdett. :)

Most mit mondjak, Annika ezt az akadályt is sikeresen vette. Mondom én, hogy álomkutya!!! Gazdi, neked nem kell álomkutya?

Séta helyett játék - 2013.11.19.

Én nem vagyok az a tipikus nagyon rendszeresség híve típus, tudom a nagykönyvben az van megírva kutyázásról, hogy fő a rendszeresség. De úgy gondolom, hogy pont egy ideiglenes kutyánál kell némi változatosság a napi rutinban. Azaz Annikára minden mondható, de hogy napi rutinja lenne, az tuti nem. 

Természetesen a séták nem maradtak el, hisz csak így tudom a Kisasszonyt megmozgatni, mivel nincs biztonságos kerítés sehol a családban, kivéve Szüleimnél, ahol minden esetben az ebédidőm alatt kint vannak a kutyák. 

Mindenki azzal cseszegette ezt a szerencsétlent az irodában, hogy milyen nyugodt, naaaaaa, nehogy már egy foxi minden esetben nyugodt legyen!!!! :) - Gondoltam magamban, és már alig vártam, hogy délután legyen, otthon melege, sok pokróc leülés gyanánt, és sok-sok játék. Azt már tudom, hogy a kibelezhető csipogóra repül, mint a villám, de csak azért, hogy kuckójába vihesse és elkezdje szétcincálni. MONDOM, HOGY FOXI!! :) Meg szerettem volna nézni, hogy reagál labdára, más olyan játékra, ami nem a szétkapás miatt szeretne. Ilyen például Bijou Foxitól vásárolt két húzócka. :) Jamie imádja, reméltem Annika is meglátja benne a szépet, játékot és nem a halálosztás gondolatát. :P

Jaj, nagyon jó volt látni, ahogy húzzák a játékot, ami abból állt, hogy Jamie feküdt, Annika meg veszettül rángatta, húzta a kötelet. Sajnos elég rövid, így a játék mindig azzal ér véget, hogy khm ki morog nagyobbat. Általában Jamie nyer, ilyenkor Annika kifejezi nem tetszését, még ÉDESEN morog, zsörtölődik valami olyan hangsávon, hogy még én sem hiszem el, nem hogy a kutyám. :) :) :) Remélem sikerül erről is videót készítenem. 

Dobd már azt a labdát fejszerkezetek :)

Utánzás nagy mestere a Kisasszony, ez egyértelműen megmutatkozott abban, hogy elkezdte felvenni Jamie pörgősségét a lasztira is. Jó, olyan labdaőrült kutya kevés van, mit az enyém. Le kell fektetnem, hogy Annika is szóhoz, akarom mondani labdához jusson. :) Ilyenkor olyan boldog, egyre többször jön a környékemre. No mert probálom jutalmazni, megvakargatni, és nem kitépni a labdát a szájából. Aztán fogja, elviszi "kosarába" és élvezettel rágcsálgatja. :) Melyről készült egy rövid szösszenet is, de szerintem a képek is jól mutatják az elvetemült fejszerkezetét!! :)

Megtekintéshez katt a LINKre!

Orral pöcögtetés

Orral pöcögtetés, de már harap a cápa fejszerkezet

Diadalittasan :)

Kedvenc képem :)

És igen, ő is majdnem bagolyfejű, mint Mazsol.

Hanghatásaim eredménye :D

Amit még megemlítenék, és fontosnak tartok! Nem öl a játékért, ha nem ő ér oda hamarabb nem megy ökölre, fogakra, hogy a játék az övé legyen. Ez a helyzet Jamienél. azért majd igyekszem más kutyánál is ezt kipróbálni, mert ez nagy erény, és számomra megnyugtató, hogy nyugodtan dobálhatom akár két kutyának is a labdát, nem lesz harc belőle. 

Ja, és a séta nem hiányzott különösebben az életéből, ugyanúgy végigdurmolta az éjszakát, ahogy eddig is. :)

2013.11.18. - Feltérképezés

                                        

Igen, ez hasonlóan zajlik, mint mikor az orvoshoz elmész. Orvos rengeteg kérdést tesz fel, melyre Te igyekszel válaszolni. Nálunk sem történt másképp, én igyekeztem minél több helyzettel előállni, ezáltal kérdezni, amire Annika válaszolt a maga módján.

Annika egyáltalán nem az a pörgős foxi, ami általában az emberekben a foxikról, mint fajtáról él. DE ő egy foxi vagy terrier nem is tudom mi a legjobb megnevezés, és ezt nem szabad elfelejteni!

Reggel egy rövid 20 perces séta után a városban megérkeztünk az irodába, ahova előzetes engedéllyel vihettem be. Mivel nem találtam foxibiztosnak a hátsó ajtót (kifért volna a rácsokon) így maradt bent, ahol egy kis ajtótorlaszolással próbáltuk kiküszöbölni, hogy szabadon járjon keljen az iroda teljes területén. 

Számomra nagyon pozitív volt, hogy nem ijedt meg semmitől! Voltak, akik ráhajoltak, akik leguggoltak elé, két kezükbe zárva okos buksiját. A Kisasszony tűrt, élvezett, engedte magát szeretni. :) 

Az irodában fellelhető összes zajra immúnis maradt, mint nyomtatás, papírlyukasztás, mappa leesés - erre felfigyelt, de nem futott ki a világból -. A szőnyeg ellenére nem piszkított be, pedig tudva levő, hogy szőnyeg nagyobb kísértés arra, hogy szobatisztasága ellenére elvégezzék a kutyák a piszkos munkájukat. Nem történt meg. Ami számomra érdekes volt, hogy nem a radiátorok melegéhez ment, mint anno Mazsol, hanem a szoba legtávolabbi sarkába, ahol egy kicsit kapargatta a szőnyeget, vackolás céljából, és összegömbölyödve lefeküdt. Innen mindhármunkat, akik a szobában dolgoztunk, láthatott, figyelhetett. De az sem okozott neki gondot, hogy Jamie mellé feküdjön az asztalom alá. Ismét Mazsolát hozom példának, akinek igencsak nagy fejtörést jelentett, hogy be merjen-e menni a székem alatt átsétálva, Annika bemert. :)

Olykor felkelt és körbesétált, felágaskodott a székre és simit kért. Naná, hogy többségünk adott neki, de ezt akkor is megcsinálta, amikor épp kintről jött be = sáros láb. :)

A következő kép mindent elmond: Shrek macska szemek, esdeklő tekintet, mely enyhülni látszott, ahogy egy kis vakargatást kapott pl fültőnél, nyakon. :)

A pihenés közben hallatta azt az érdekes hangot, ami mellett én speciel nem igazán tudtam aludni vele egy szobában :) (hétfő éjszaka ez már nem zavart olyan fáradt voltam). De tény, franciabullcikat meghazudtoló horkolást, horkantást hallat, ami az egész irodát bezengte, mely nevetésre késztetett mindenkit. :) És nem, nem mi aludtunk el munka közben :)

Ebédidőben is tettünk egy fél órás sétát, ugyanis hazavittem megmutatni Édesanyámnak, aki korábbi parsonunkat, Snoopyt vélte benne felfedezni. Véleménye megváltozott, mikor megtapasztalta Annika nyugodtságát. 

Séta egész jól ment, nem úgy húz, ahogy tudna, de egészen kimegy a póráz végére és úgy sétál, egy ujjal tartom csak, azaz nem akarja megfojtani magát. A csaholó kutyákat figyelmen kívül hagyja, sőt olykor olyan érzésem van, hogy arisztokratikus fegyelemmel közlekedik, kihúzva magát, fejét megemelve. :) (persze tudom, hogy ez is a kutyakommunikáció része.) Egy esetben őrjöngött, de ott nem lepődtem meg, egy puli, pumi valami izébizé kutya idiótaságát ő sem, ahogy korábban Jamie sem hagyta szó nélkül. De utána visszanyugodott, sőt még a kertből kiszökő felénk rohanó keveréket sem ugatta meg, ellenben én igen, csak nem ugatás formájában.

Végig nyugi volt a nap folyamán, alvás, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Épp, hogy hazaértünk és már mehettünk egy újabb városi sétára két golden kíséretében. Érdeklődött irántuk, sőt néha jobban is, mint kellett volna. Annikásan akarta tudatni velük, hogy ő nagyon nagy lány. :) De semmi feszkó nem volt közöttük, szépen sétáltunk, csak egy-egy nagyon közel jövő autóra húzta össze magát. De így jár az, aki nem akar lejönni a már nedves fűre. Igen, egy hóbort, és sokszor befékezett és megmakacsolta magát, ha én döntöttem el, hogy merre menjünk. Márpedig nagyrészt én döntök sétairány ügyben. :) Ilyenkor bestoppol, és semmi nem hat rá, könyörögni én sem fogok, szóval mégis csak jött velem a kijelölt irányba.

Egy kis játék volt még elalvás, elkuckózás előtt. Jamievel kezdtük a húzódzkodósat, és a Kisasszony becsatlakozott. Addig szépen ment a játék, amíg el nem kezdett olyan szinten morogni, hogy még én is elgondolkodtam most ezt komolyan gondolja? Játszottunk "eldugjuk a csipogót a pokrócok alá és találd meg"-et. Viszont egy kis örömködés után el kellett vennem tőle, mert pillanatok alatt szétkapkodta volna, mondom én, hogy a Kisasszony FOXI!! :) 

Labda nem annyira érdekelte addig, míg nem Jamietől kellett elvenni, persze elmorogta tőle, és begyűjtötte a pokrócára. Jamm meg nézett engem segélykérőn, hogy oda ő aztán nem megy érte :) A következő pár kép Annikát és a játékokat mutatja be, nekem mind nagyon tetszik. Már várom, hogy normális fények mellett készíthessek róla pár képet!! :)

Elpilledve :)

Várom, hogy a mai nap milyen új dolgokat hoz életünkbe. Ma is kézből kapja a kajcsit, hogy kicsit jobban kötődjön hozzám, és ránézünk erre a pórázon behívásra is, mert az abszolút nem a kedvence, inkább menjek én hozzá, vakarjam meg és akkor szent a béke, elértem a célom, hisz egymás mellett vagyunk. No, feladatmegoldásra fel. :)

Ne felejtsétek osztani, és jövendőbeli Gazdi, ha saját kutyádról olvasnál, ne legyél rest jelentkezni a Foxterrier Fajtamentőknél. Annika rajtuk keresztül örökbe fogadható! :)