Mielőtt mesélnék Nektek Annikáról, csak tényközlök. :) Annika karácsony előtt újabb ideigleneshez költözött, eme dolog egyszerű oka, hogy mi elutaztunk a két ünnep között, és így Jamie is ment a panzióba, és Annikára is az várt volna. Felvettem a Foxterrier Fajtamentőkkel a kapcsolatot, és Zsuzsi, Bogyó imádott foxim gazdájának, közbenjárásának köszönhetően Szegedre költözhetett Veráékhoz ideiglenesbe, ahelyett, hogy Pesten egy másik panzióba ment volna, míg újra nem tudom a Kisasszonyt átvenni. Kicsit bonyolult? Pedig csak annyi a lényeg, hogy a lehető legjobbat szerettük volna neki mindannyian, egy olyan helyet, ahol Gazdihoz kerüléséig családi környezetben élhet. Lehető legjobb helyre került. De innentől kezdve meséljenek Nektek Vera elektronikus tollából származó szavak. A stílus is megváltozik, szóval innentől kezdve Annika kalandjait blogomba beillesztve Vera elbeszéléseiben olvashatjátok. Következzen is az első összefoglaló. :D
Annika december 22.-én érkezik. Zsuzsi pórázon vezeti be az
udvarra. Annika nem veszi jó néven az én kis örök mozgó, energiabomba Negró
kutyusom érdeklődését. Rámordul, aminek eredménye képen csökken a házőrzőm
aktivitása. Maradnak egymás szaglászással való feltérképezésénél. Póráz le,
magukra hagyjuk őket, a házból figyelünk. Intenzív ismerkedés, szagminta minden
apró részletről, az udvar feltérképezése. Utána be a házba, ismerkedés velem
is. Szagminta, simi. Azonnal hanyatt dobja magát, has vakarás. Mondom neki,
hogy mostantól itt lakik. Értőn néz rám, szóval jóban leszünk. Csak a kis
vakarcsot nem tudjuk kiiktatni a kommunikációnkból, féltékeny. Annika nem
mozdul mellőlem, állandóan a lábamnál van, láthatóan nem érzi még magát
biztonságban. Hát,- majd dolgozunk rajta!
Már az első napon, napirendünknek
megfelelően fél 8-kor séta. Nagyon félénken indul el velünk. Úgy viselkedik,
mint egy igazi „úrhölgy”. Méltóságteljesen lépeget a bal oldalamon, a fűre nem
lép, csak a betonon hajlandó menni, emelt fővel. Azóta már sok minden
változott.
Annika a Nevelőnő!!!- És
akkor itt írok a sétáink fejlődéséről. Meg tanultuk egymást sétáltatni pórázon!
Először Negrót „ vette kezelésbe”
Annika. Szorosan mellette kocogva terelgette, megismertette vele az optimális
haladási sebesség fogalmát, és azt, hogy nem rángatjuk ám a gazdit! Persze
időnként össze-össze akadt a póráz, de
már ezen is túl vagyunk. Engem megtanított két kutyát sétáltatni egyszerre.
Rájöttem, hogy Annikának hosszabb pórázra van szüksége, mint az én kutyusomnak.
Azért, hogy megfelelő mozgástere legyen,
laza maradjon a pórázon, akkor is , ha a
másik fölgyorsul. Szóval január 02.-án
már szépen sétálunk pórázon hármasban. Ünnepek alatt sokat voltak nálam az
unokák, ők is sokat foglalkoztak vele, mentek sétálni. Anna is megtapasztalta,
hogy milyen egy intelligens kutyussal sétálni. Örömmel mondta, hogy csak akkor
indul el Annika, ha Ő is lép. Tényleg nagyon szereti a gyerekeket, de nem
erőszakos, hanyatt fekve kéri a simit,
vagy az orrával megbök! Befeküdt Negró ágyába, és mára a régi lakója csak az ő
engedélyével feküdhet bele, ha nem tetszik rá mordul. Mégiscsak ő a Nő ebben a kapcsolatban. Egyébként tényleg
bárhol elalszik napközben. Van egy klassz kutyaház az udvaron. Az eredeti
gazdája nem feküdt még bele, Annika kipróbálta, legnagyobb meglepetésemre egyik
délelőtt onnan jött elő, mikor kerestem.
Játék Na ezen a területen még vannak problémáink! Nem
tudunk egyszerre labdázni! Negró féltékeny, minden labdát Ő akar elkapni,
persze Annika a gyorsabb, és akkor rettenetes ugatásba kezd, el akarja tőle
venni. Nem mintha legalább fél tucat labda nem volna az udvaron, de akkor csak
az kell. A foci közös játékká szelídült már, mintha az nem labda lenne! Csak én
vagyok kiközösítve, nem rúghatom meg! Negróval már nagy hancúrokat, rajt-cél
versenyt rendeznek az udvaron. A plüssök (egy már áldozatul esett) és egyebek
szanaszét hordva az udvaron, mint pl. ma a rongyszőnyeget húzta az ajtó elől,
cibálta,-mint „foxi a lábtörlőt”. A heverőjükkel is bepróbálkozott, de 2.
letiltásnál megértette, hogy az tabu.26.-án favágás volt nálunk. Nemes
eleganciával felment a farakás tetejére, és szétkaparta, széthordta. Jót
nevettünk rajta, örültünk, hogy ilyen jól érzi magát, és már így játszik. Most
is kedvenc szaglászós helye a fásszín,
sokszor ott találom meg, vagy onnan jön elő. (most ide feküdt a lábamhoz hanyatt, hogy a lábammal simogassam, látta, hogy a kezem el van foglalva)
Hangjelzés Szóval rettenetesen horkol az árvám!
A lányom meg is jegyezte, hogy ő ilyen hangzavarban nem tudna aludni. Amikor
szaglászik, akkor is valami olyan hangot
hallat, mint amikor az ember meg van fázva és nem kap levegőt, vagy orrmandulás
lenne. Alapból rekedtes még a morgása is. A „méltóságos asszonyt”,26.-án
hallottam először ugatni, a szomszéd kutyát ugatta meg a kerítésnél. Hát nem
egy heves vérmérsékletű kutyus, az biztos. Csak nagyon indokolt esetben
hallatja a hangját. Ebből következik az
Őrzünk, és védünk szolgálat Érkezése után már egy héttel
bebizonyította alkalmasságát, és csatlakozott a már működő biztonsági
szolgálathoz. Munkatársával közösen, egy hullámhosszon pendülve látják el a
„Macskák távoltartása a háztól” feladatot. A házból az üvegen keresztül
pásztázzák az udvart, egyszerre vérszomjas ugatással jeleznek, ha ellenség
közeleg, és azonnal a nyomába erednek. A macskák az utcán sem kívánatosak, séta
alkalmával is bizonyítottan. A postás és egyéb kétlábú a kerítésen kívül
megugatva. Ha már benn van, barát.
Étkezés Bizony-bizony! A kalória bevitelre
ügyelni kell, mivel Őnaccsága annyit eszik, amennyit lát. Ráadásul kéreget,
kunyizik. Azoknak a nagy csontoknak nagyon örül, minden hétén lesz egy
fogászati prevenciós nap.
