Igen, ez hasonlóan zajlik, mint mikor az orvoshoz elmész. Orvos rengeteg kérdést tesz fel, melyre Te igyekszel válaszolni. Nálunk sem történt másképp, én igyekeztem minél több helyzettel előállni, ezáltal kérdezni, amire Annika válaszolt a maga módján.
Annika egyáltalán nem az a pörgős foxi, ami általában az emberekben a foxikról, mint fajtáról él. DE ő egy foxi vagy terrier nem is tudom mi a legjobb megnevezés, és ezt nem szabad elfelejteni!
Reggel egy rövid 20 perces séta után a városban megérkeztünk az irodába, ahova előzetes engedéllyel vihettem be. Mivel nem találtam foxibiztosnak a hátsó ajtót (kifért volna a rácsokon) így maradt bent, ahol egy kis ajtótorlaszolással próbáltuk kiküszöbölni, hogy szabadon járjon keljen az iroda teljes területén.
Számomra nagyon pozitív volt, hogy nem ijedt meg semmitől! Voltak, akik ráhajoltak, akik leguggoltak elé, két kezükbe zárva okos buksiját. A Kisasszony tűrt, élvezett, engedte magát szeretni. :)
Az irodában fellelhető összes zajra immúnis maradt, mint nyomtatás, papírlyukasztás, mappa leesés - erre felfigyelt, de nem futott ki a világból -. A szőnyeg ellenére nem piszkított be, pedig tudva levő, hogy szőnyeg nagyobb kísértés arra, hogy szobatisztasága ellenére elvégezzék a kutyák a piszkos munkájukat. Nem történt meg. Ami számomra érdekes volt, hogy nem a radiátorok melegéhez ment, mint anno Mazsol, hanem a szoba legtávolabbi sarkába, ahol egy kicsit kapargatta a szőnyeget, vackolás céljából, és összegömbölyödve lefeküdt. Innen mindhármunkat, akik a szobában dolgoztunk, láthatott, figyelhetett. De az sem okozott neki gondot, hogy Jamie mellé feküdjön az asztalom alá. Ismét Mazsolát hozom példának, akinek igencsak nagy fejtörést jelentett, hogy be merjen-e menni a székem alatt átsétálva, Annika bemert. :)
Olykor felkelt és körbesétált, felágaskodott a székre és simit kért. Naná, hogy többségünk adott neki, de ezt akkor is megcsinálta, amikor épp kintről jött be = sáros láb. :)
A következő kép mindent elmond: Shrek macska szemek, esdeklő tekintet, mely enyhülni látszott, ahogy egy kis vakargatást kapott pl fültőnél, nyakon. :)
A pihenés közben hallatta azt az érdekes hangot, ami mellett én speciel nem igazán tudtam aludni vele egy szobában :) (hétfő éjszaka ez már nem zavart olyan fáradt voltam). De tény, franciabullcikat meghazudtoló horkolást, horkantást hallat, ami az egész irodát bezengte, mely nevetésre késztetett mindenkit. :) És nem, nem mi aludtunk el munka közben :)
Ebédidőben is tettünk egy fél órás sétát, ugyanis hazavittem megmutatni Édesanyámnak, aki korábbi parsonunkat, Snoopyt vélte benne felfedezni. Véleménye megváltozott, mikor megtapasztalta Annika nyugodtságát.
Séta egész jól ment, nem úgy húz, ahogy tudna, de egészen kimegy a póráz végére és úgy sétál, egy ujjal tartom csak, azaz nem akarja megfojtani magát. A csaholó kutyákat figyelmen kívül hagyja, sőt olykor olyan érzésem van, hogy arisztokratikus fegyelemmel közlekedik, kihúzva magát, fejét megemelve. :) (persze tudom, hogy ez is a kutyakommunikáció része.) Egy esetben őrjöngött, de ott nem lepődtem meg, egy puli, pumi valami izébizé kutya idiótaságát ő sem, ahogy korábban Jamie sem hagyta szó nélkül. De utána visszanyugodott, sőt még a kertből kiszökő felénk rohanó keveréket sem ugatta meg, ellenben én igen, csak nem ugatás formájában.
Végig nyugi volt a nap folyamán, alvás, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Épp, hogy hazaértünk és már mehettünk egy újabb városi sétára két golden kíséretében. Érdeklődött irántuk, sőt néha jobban is, mint kellett volna. Annikásan akarta tudatni velük, hogy ő nagyon nagy lány. :) De semmi feszkó nem volt közöttük, szépen sétáltunk, csak egy-egy nagyon közel jövő autóra húzta össze magát. De így jár az, aki nem akar lejönni a már nedves fűre. Igen, egy hóbort, és sokszor befékezett és megmakacsolta magát, ha én döntöttem el, hogy merre menjünk. Márpedig nagyrészt én döntök sétairány ügyben. :) Ilyenkor bestoppol, és semmi nem hat rá, könyörögni én sem fogok, szóval mégis csak jött velem a kijelölt irányba.
Egy kis játék volt még elalvás, elkuckózás előtt. Jamievel kezdtük a húzódzkodósat, és a Kisasszony becsatlakozott. Addig szépen ment a játék, amíg el nem kezdett olyan szinten morogni, hogy még én is elgondolkodtam most ezt komolyan gondolja? Játszottunk "eldugjuk a csipogót a pokrócok alá és találd meg"-et. Viszont egy kis örömködés után el kellett vennem tőle, mert pillanatok alatt szétkapkodta volna, mondom én, hogy a Kisasszony FOXI!! :)
Labda nem annyira érdekelte addig, míg nem Jamietől kellett elvenni, persze elmorogta tőle, és begyűjtötte a pokrócára. Jamm meg nézett engem segélykérőn, hogy oda ő aztán nem megy érte :) A következő pár kép Annikát és a játékokat mutatja be, nekem mind nagyon tetszik. Már várom, hogy normális fények mellett készíthessek róla pár képet!! :)
 |
| Elpilledve :) |
Várom, hogy a mai nap milyen új dolgokat hoz életünkbe. Ma is kézből kapja a kajcsit, hogy kicsit jobban kötődjön hozzám, és ránézünk erre a pórázon behívásra is, mert az abszolút nem a kedvence, inkább menjek én hozzá, vakarjam meg és akkor szent a béke, elértem a célom, hisz egymás mellett vagyunk. No, feladatmegoldásra fel. :)
Ne felejtsétek osztani, és jövendőbeli Gazdi, ha saját kutyádról olvasnál, ne legyél rest jelentkezni a Foxterrier Fajtamentőknél. Annika rajtuk keresztül örökbe fogadható! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése