Kezdjük ott, hogy elég nehéz ezt a burát, gallért ráhelyezni. Érdemes a doktort megkérni, hogy rakja össze, mert hmmm van, aki elbukhat már ezen a részén is :) :) :)
Az általam jónak gondolt ráhelyezést éjszaka folyamán valahogy sikerült leerőszakolnia magáról, gondolom nem kellett nagy ráfordítás, pedig két ujjnyi helyet hagytam csak, orvosi utasításra. Hallottam, hogy kaparászik a parabolával, amit érdekes módon elég könnyen fel tudtam helyezni, azaz Mazsol engedte :)
Reggel kinyílt a szemem, mikor egy burátlan szőrmók figyelt rám a garázsból. Azonnal sebvizsgálat, majd nyugtáztam, hogy varratoknak, bőrnek semmi baja, csak az ezüst sprayt sikerült lenyalnia.
Tisztában voltam vele, hogy itthon nem maradhat, így magammal vittem gallér nélkül. Sétálni sem volt kedve, lassan döcögött mellettem, mint egy igazi bágyadt kutya. Elindulás előtt megkapta a gyógyszerét, le kellett nyomnom a torkán, mert nem akart semmit sem enni. Így jött a Jägeres feles pohár vízzel, majd egy jó pillanatban, amikor már harmadszorra sikerült felöklendezgetnie a nyelvével torkon öntöttem. Na le is ment a gyógyi :)
Bent, az irodában mindenki megnézte a sebet, nézte Mazsol szenvedéseit, hisz látható volt, hogy fáj neki, alig mozdult meg, nyöszörgött a levegővételeknél. És csak feküdt, mint egy darab fa. Vettem neki virslit, azzal próbáltam egy kis életkedvet erőltetni belé... Sikerült!!!! Így telt el az egész nap, aztán hazajöttünk, ráraktam a burát és figyeltem. Módszeresen túljártam az eszén, hisz a nyakörvére fűztem rá a burát. 30 percen át néztem, hogy mit művel... szerintetek??? :) Állt és segélykérőn nézett rám :) (videó lenne, ha a drága youtube gyorsabb lenne... :( ) Három szóval jellemezném Mazsola első nyakörvre helyezett buráját: bambulós, toporgós, kaparászós. :) Egy percig sem próbálkozott azzal, hogy lefeküdjön, csak állt és próbálkozott megszabadulni ettől a látáskorlátozó fehér izétől.
 |
| Gallértalanul kajolva |
 |
| Menni fog az Kicsilány!!! |
A változás 19:00-kor állt be, hazajöttem Timiéktől fotózásról, és Mazsol abban a tempóban csóvált, ahogy korábban. Levettem róla a gallért, megették Jamievel Timitől kapott konzervet, amit ezúton is köszönünk!!!! Majd jött a labdázás, amivel lefoglalták magukat kb 3 órára. Azonban jobbnak láttuk visszahelyezni a szemellenzőt, mert gyakran odakapkodott a hasához. Gyors gyógyulást szeretnénk, így néha áldozatot kell hozni. Most már nem volt olyan feszült a kellékben, pörgött, labdázott. Megnyugodtam, most már tudom, hogy rendben leszünk.... folytatás holnap, remélem sétálni is eljutunk :)
 |
| Burás merengés |
 |
| A látvány most sem jobb |
 |
| Na igen, Jamie is furcsán nézett az ufóra :) |
Tisztában voltam vele, hogy itthon nem maradhat, így magammal vittem gallér nélkül. Sétálni sem volt kedve, lassan döcögött mellettem, mint egy igazi bágyadt kutya. Elindulás előtt megkapta a gyógyszerét, le kellett nyomnom a torkán, mert nem akart semmit sem enni. Így jött a Jägeres feles pohár vízzel, majd egy jó pillanatban, amikor már harmadszorra sikerült felöklendezgetnie a nyelvével torkon öntöttem. Na le is ment a gyógyi :) 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése