Lehet írtam már, lehet csak már sokatoknak meséltem, hogy Mazsolának némi nemű kocsifóbiája van. Nem tudom, hogy ez mire vezethető vissza, talán kidobhatták, talán elütötték, vagy a szimpla ösztönös félelem a nagyobb dolgoktól. Klikkert még nem ismeri, sajnos még nem volt rá időm bekondicionálni, de majd igyekszem ezt pótolni, viszont ami mindenképp megmosolyogtató, hogy ha a klikkert nem is ismeri, de a virslit azt igen :)
Nem ez lesz róla a Gazdihoz kerülő sztárfotó.
Látszik mennyire nem érzi jól magát. :(
Reggel volt egy kis időm, és türelmem, hogy eljátszadozzak vele, jelen pillanatban máshol utazik, mint Jamie, azaz Pöttyös a csomagtartóban, Mazsola meg mellettem az anyósülés lábánál utazik. Tudom nem épp a legbiztonságosabb eljárás, de most higgyétek el nekem ez a legcélszerűbb. Szóval reggel a csepergő esőben az utcán álló kocsinál próbálgattuk szárnyainkat. Erre azért volt mielőbb szükség, mert a Kisasszony annyira nem szereti, ha felveszem, majd készítetek Róla olyankor képet, hát olyan képet fest, meg a hátsó lábai, mintha görcsbe állnának, úgy merednek az ég felé... :) Elhiszem nem bízik még úgy az emberben, hogy ezt szeresse, meg bennem sem, aki csak akkor emelgeti fel, amikor abba a négykerekű, pöfékelő fehérbe teszem, vagy amikor a garázsba tessékelem. Mindkettőt mérhetetlen módon utálja a mai napig, mert ma már hajlandóságot mutatott a változásra legalább az egyik terén :)
Nyekergésre fél fül-fej már figyel!! :)
Jamiet behoppoltattam a csomagtartóba, én meg leültem anyóst játszani, kezemben rakat virslivel. Ahogy a nemlétező nagykönyvben meg van írva, én is úgy cselekedtem... Először csak a kocsi mellett kapott jutit, aztán a küszöb előtt volt a kajcsi. Ezeket mind szépen elvette, de benne van a feszültség, mert végig csóvál, mondjuk azt sem játékból, amikor elveszi a falatot, akkor farok megáll... :O Na de térjünk vissza a tettek mezejére, szóval Mazsola szépen elveszegetett 3-4 falatot a küszöbről, aztán bentebb raktam egy kicsit a kezem, halljátok ennek a kiskutyának milyen hosszú nyaka van!! :O :) Majd vissza a küszöbre, így játszadoztam vele egy darabig, aztán kb az ülés felénél volt a kajcsi, az sok volt neki, megkerülte saját magát, leült egy kicsit távolabb... de láttam a lángot a szemében a falatért, "gyere Mazsola" szóltam, és jött... nagy elhatározás és feltette a küszöbre a két mellső lábát, két virslit is kapott ezért a viselkedésért. :) Aztán ismét mellső lábemelés a küszöbön, majd elvárás csökkentés részemről, küszöbnél a kaja, aztán kísérlet, küszöbtől kicsit bentebb a kajcsi én meg befelé húztam előtte, mint a csalit... és bejött!! Az eljárás, hogy húzom a csalit előtte, is neki, és nekem is, ahogy a kutya beemelte magát az autóba!!!!!!!!! :) :) nagy juti, simi, aztán kiengedtem... majd újra kísérletezés, sokkal hamarabb bejött a "helyére". Simi, és ajtóbecsukás... elmentünk így hármacskán sétálni egyet a félpusztába, szőlők közé. Visszafelé még gyorsabban megvolt a folyamat :) Ésss, mikor vittem haza a melóhelyről délben, akkor elég volt egyetlen!!!!! virsli!! :) Na ezek az élet apró örömei!!
Eredmény: Mazsola magától ment be a kocsiba 3szor is :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése