Azt sem tudom hol kezdjem, Mazsolát, illetve akkor még menj innen Te, Drága kutyus, már két hete sétáink során láttuk Soltvadkert utcáin. Főként a központban csatlakozott be hozzánk. Jamie egész úton mondogatta neki a magáét, de sajnos nem kapott alkalmat a megismerkedésre a búzaszínű szőrös, bogárszemű Kócmókkal.
A Sors nem hozhatott mást, mint hogy hazafelé az Iskolás bálból kereszteződjön ismét az utunk, hazahoztam és egy rakat törölköző és takaró kíséretében kihelyeztem a bejárati ajtónk elé a mini udvarunkba.
Reggel még ott volt nálunk, megsimogattam, adtam neki enni, majd Jamivel távoztunk az iskola mezejére. Mire hazaértünk Kócmóknak hűlt helye volt, bevallom kicsit elszontyolódtam. Egész nap azon agyaltam, hogy hol lehet, mit csinálhat. Erre este támadt egy gondolatom, hogy körbeviszem még Jamiet a tömb körül. Ismét a Sors szólt közbe, aminek azt hiszem leginkább ő köszönheti életét. Kibe botlunk a lakások belső udvarában??? Hát Mazsolába! Eljött velünk végig a séta alatt, majd az udvarunkba és bevetette magát a "helyére". :) Tudta itt megpihenhet, bele sem merek gondolni merre járhatott, milyen veszélyeknek lehetett kitéve. Már aznap este végiggondoltam, hogy a garázs lesz a legmegfelelőbb helye. Hisz a kerítésben nem bízhatok, sajnos ki bír bújni a rácsok között, így mindenképpen zárt teret kell keresnünk. Így esett a választás a későbbi estéket illetően a garázsra.
 |
| Szokásos emberhez kúszásos style by Mazsola |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése